hello
zuhogó eső, hangos dörgésektől visszhangzik a ház. villámlások világítják át az eget. mindenki színes pompázó esernyőkben menekülnek a zuhogó átok elől, ami felfrissülni kényszeríti a földet. sírnék ha tudnék, de nem szabad. hiszen én nem leszek olyan könnyű préda akit legyőzhetsz hogy aztán ott legyen az orrod alatt az a pajzán mosoly amit annyira szeretek: "te megszerezted!" nem szerezted meg! nem és nem! ha akarsz fontos leszek neked és kényszerítesz rá, hogy válaszoljak, de úgy ahogy én tettem veled. elég volt a várakozásból! itt az ideje hátat fordítani a múltnak! a barátod leszek, ha teszel is érte. könyörtelen szúró fájásaim közepette miket a torkomban érzek, nem halványítják az érzést melyet irántad éreztem valaha, s miket ma már tompábban égetik a sebet, amit te ott hagytál. reménytelenül szenvedtem a múlt nyáron könnyekkel a szememben amelyek reményt keresve futottak át az arcomon. nem követem el mégegyszer azt a hibát. én megakarlak óvni csupán attól a zajos dologtól ami a jövőben fog rád várni. én ott állok melletted ha teszel érte. eddig semmit sem tettél érte, kezd elegem lenni.. vajon álmodtam a valóságot melyet te terítettél elém. engem védelmeznek, óvnak tőlled, én mégis téged kereslek, ez azért jó dolog tőlem, téged pedig mit sem érdekelve ott hagysz. mást reméltem tőled, mint amit kapok. bár értenéd.

fallme